Hazatérés
Laura egész úton dühöngött magában.Jól érezte magát Párizsban és most apja akaratából haza kell térnie.
Szerinte tehetségtelen és csak szórakozik ezért nem fizeti tovább a tanulmányait.
--Hát mit akar?!-fújtatott magában.
--25 évesen váltsa meg a világot?
-Azért meg kell hagyni valóban jól szórakozott...:: -somolygott magában.
A 16.sz-ban épült Sorbonne egyetemen tanult. Kiváló grafikus lett volna belőle..jó,, néha a hajnalig tartó bulik miatt kimaradozott de már kezdte rendbe kapni magát.
-Istenem! Hát megbukott!De következőre már sikerült volna.-: fortyogott tovább.
Közben hazaért. A megszokott ismert fák, bokrok tárultak elé, kúriájuk kezdett kirajzolódni, az ő gyomrában pedig egyre nagyobb lett a görcs. Ahogy kiszállt a kocsiból szeretett labradorja futott elé.
-Na legalább te örülsz nekem.-veregette meg a kutyát Laura.
-Milyen csend van...mi van senki nem vár itthon!?-gondolta.
Anyja évekkel ezelőtt meghalt, rossz volt szíve.De volt egy idős házaspár akik gondot fordítottak rájuk és a házra.
--Köszöntöm itthon Laura kisasszony!-csendült fel mögötte egy kellemes bariton.
Laura megpördült.
Egy magas, sportos, barna férfi állt előtte.Göndöres haja a válláig ért, barna szemei a hűséges kutyaszemeket jutatta az eszébe.
-Ön ki?- kérdezett rá Laura.
-Ö lesz segítségedre a jövőben, lányom!-szólalt meg a távolból apja.
-Ella néniék már idősek ahhoz, hogy ekkora birtokot gondozzanak. Mivel már Te is itthon laksz plussz teher lett volna nekik.. Nyugalmaztam őket. Gabrielt egy jó barátom ajánlotta.Lányom ő Gabriel az új intézőnk.
Laura nem tudott a döbbenettől megszólalni.Kínjában majdnem felvihogott.-Szóval kapott egy angyalt.-
-Én a közeljövőben külföldön tartozkodom egy fontos üzleti út.-folytatta az apja.
--Elintéztem, itthon befejezheted a tanulmányaidat,bízom benne ez már nem haladja meg a képességeidet-:epéskedett.
--Gabriel majd vigyáz rád, kitűnően gondot fogja viselni.Kérlek ne élj vissza egyikönk türelmével sem!:-nézett rá szigorúan az apja.
Nagyszerű! Kaptam egy száraz dajkát!-mérgelődött Laura.
Jó, akkor kicsit megugráltatja majd.-gonoszkodott tovább.
--Gabriel! Pakoljon ki a kocsiból, csomagoljon ki, és a szobámban hozzon egy kis harapnivalót.Ja, és közben készítsen egy forró levendulaolajas fürdőt.-:adta ki az utasításait Laura. Közben a férfit figyelte.De az érzelem cseppnyi szikráját nem látta az arcán. Mintha egy robotnak beszélt volna. Egy mondatot ismételgetett-.Igenis kisasszony!--és közben nem nézett rá hanem a lábai elé nézett.
--Mi van ezzel?- töprengett .Jól játsza a szerepét, de majd én kibillentem belőle!-:határozta el!.Észre sem vette a szája szélén megjelenő boszorkányos vigyort...amit Gabriel nagyon is észrevett.
Szerinte tehetségtelen és csak szórakozik ezért nem fizeti tovább a tanulmányait.
--Hát mit akar?!-fújtatott magában.
--25 évesen váltsa meg a világot?
-Azért meg kell hagyni valóban jól szórakozott...:: -somolygott magában.
A 16.sz-ban épült Sorbonne egyetemen tanult. Kiváló grafikus lett volna belőle..jó,, néha a hajnalig tartó bulik miatt kimaradozott de már kezdte rendbe kapni magát.
-Istenem! Hát megbukott!De következőre már sikerült volna.-: fortyogott tovább.
Közben hazaért. A megszokott ismert fák, bokrok tárultak elé, kúriájuk kezdett kirajzolódni, az ő gyomrában pedig egyre nagyobb lett a görcs. Ahogy kiszállt a kocsiból szeretett labradorja futott elé.
-Na legalább te örülsz nekem.-veregette meg a kutyát Laura.
-Milyen csend van...mi van senki nem vár itthon!?-gondolta.
Anyja évekkel ezelőtt meghalt, rossz volt szíve.De volt egy idős házaspár akik gondot fordítottak rájuk és a házra.
--Köszöntöm itthon Laura kisasszony!-csendült fel mögötte egy kellemes bariton.
Laura megpördült.
Egy magas, sportos, barna férfi állt előtte.Göndöres haja a válláig ért, barna szemei a hűséges kutyaszemeket jutatta az eszébe.
-Ön ki?- kérdezett rá Laura.
-Ö lesz segítségedre a jövőben, lányom!-szólalt meg a távolból apja.
-Ella néniék már idősek ahhoz, hogy ekkora birtokot gondozzanak. Mivel már Te is itthon laksz plussz teher lett volna nekik.. Nyugalmaztam őket. Gabrielt egy jó barátom ajánlotta.Lányom ő Gabriel az új intézőnk.
Laura nem tudott a döbbenettől megszólalni.Kínjában majdnem felvihogott.-Szóval kapott egy angyalt.-
-Én a közeljövőben külföldön tartozkodom egy fontos üzleti út.-folytatta az apja.
--Elintéztem, itthon befejezheted a tanulmányaidat,bízom benne ez már nem haladja meg a képességeidet-:epéskedett.
--Gabriel majd vigyáz rád, kitűnően gondot fogja viselni.Kérlek ne élj vissza egyikönk türelmével sem!:-nézett rá szigorúan az apja.
Nagyszerű! Kaptam egy száraz dajkát!-mérgelődött Laura.
Jó, akkor kicsit megugráltatja majd.-gonoszkodott tovább.
--Gabriel! Pakoljon ki a kocsiból, csomagoljon ki, és a szobámban hozzon egy kis harapnivalót.Ja, és közben készítsen egy forró levendulaolajas fürdőt.-:adta ki az utasításait Laura. Közben a férfit figyelte.De az érzelem cseppnyi szikráját nem látta az arcán. Mintha egy robotnak beszélt volna. Egy mondatot ismételgetett-.Igenis kisasszony!--és közben nem nézett rá hanem a lábai elé nézett.
--Mi van ezzel?- töprengett .Jól játsza a szerepét, de majd én kibillentem belőle!-:határozta el!.Észre sem vette a szája szélén megjelenő boszorkányos vigyort...amit Gabriel nagyon is észrevett.